Kimondta a bíróság: É. Imre gyilkos

Zsúfolásig megtelt a Győri Törvényszék nagyterme szerdán, ugyanis közel 50 ülés után – ha csak elsőfokon is – végre pont került É. Imre ügyének végére. Ahogyan arról portálunk többször beszámolt, hét éve indult nyomozás a váci O. Vilmos 2015-ös és a mosonmagyaróvári M. Zoltán 2018-as eltűnésének ügyében, amelyekben a velük munkakapcsolatban lévő É. Imrét gyanúsították meg a hatóságok. Ugyan a férfi már az első eset kapcsán is a nyomozók látókörébe került, egy számára szerencsés véletlen folytán futni hagyták, majd néhány évvel később újra gyilkolt. Az indíték mindkét esetben vagyoni eredetű volt: O. Vilmosnak egy markolóért kellett meghalnia, M. Zoltán esetében azonban egy tetemes tartozást akart így megúszni a gyilkosa. Épp az elkövetés motivációja miatt – bár a holttesteket a föld nyelte el – dr. Takács Róbert ügyész több emberen, előre kitervelten, aljas indokból, nyereségvágyból elkövetett emberölés miatt indítványozta a negyven év fegyházban letöltendő büntetést.

Dr. Bóka Tibor bíró úgy határozott, É. Imre bűnös, és vele szemben az életfogytig tartó szabadságvesztés ítéletét hozta meg.

É. Imre különösebb érzelemnyilvánítás nélkül hallgatta végig a rá kiszabott ítéletet.

„A vádlott vallomása egy aranybánya” – idézte fel az ügyész szavait dr. Bóka Tibor, aki a beszédes szóhasználat helyett inkább információgazdag jelzővel titulálta a nyomozati anyagot. „É. Imre a lehetőségeit maximálisan kihasználta úgy, hogy végig az igazmondás látszatát próbálta kelteni, hiszen többször elmondta, hogy segíteni akarja a hatóság munkáját. Két dolog nem jön vissza: a kilőtt nyíl és a kimondott szó” – ennek ellenére a vádlott többször próbálta felülírni a saját állításait a bíró szerint. Érzékletes hasonlattal élt: egy régi festményt lát, ahol a festő takarékossági okokból új képet festett a már elkészült műre. Az ügyben eljáró bíró hosszasan ismertette a tényeket, amelyeket cikkünkben a későbbiekben részletezünk.

A hosszadalmas procedúráról

A bizonyítási eljárást nemcsak a földi maradványok hiánya nehezítette, de az a jogszabálymódosítás is, amelynek köszönhetően a vádlott minden nyomozati anyagba betekintést nyerhetett, így a kutatás eredményeihez igazíthatta az aktuális vallomását. É. Imre azonban hiába próbált kibújni a felelősség alól, nem tudta meggyőzni a vádat képviselő dr. Takács Róbert ügyészt. A vádhatóság és a sértetti képviselet is a közelmúlt két, precedensértékű, kúriai ítélettel lezárt esettel példálózott: a darnózseli hentes felesége és a Novozánszky (VV) Fannival szemben elkövetett gyilkosságok ügyében is a legmagasabb fokon született végleges határozat. E két esetben a legmeggyőzőbb bizonyítékok, azaz a holttestek hiányában a bizonyítást a tényből tényre következtetéssel folytatták le.

Ilyen esetben a büntetőjogi felelősség és az ölés ténye nehezen megállapítható, de nem lehetetlen. A nyomozás során számos, az eltűntekhez köthető tárgyi bizonyíték került elő, szép számban akadtak terhelő tanúvallomások, de É. Imre is hibázott. Az ügyész épp ezekre és a gyilkosságok feltételezett idővonalára építette fel perbeszédét:

Az üggyel kapcsolatosan dr. Bóka Tibor bíró a sértetti képviseletet ellátó dr. Lichy Józsefnek is szót adott. Az ügyvéd számára nem volt ismeretlen a buktatókkal teli eljárás, ugyanis a móri mészárlás és a soroksári futónő meggyilkolásának ügyében is részt vett védőként, de ő képviselte a fent már említett VV Fanni családját is. Lichy azt remélte, hogy ugyan olyan bátorsággal és karakán módon fog hozzányúlni É. Imre esetéhez a bíróság, ahogyan azt az utóbb említettnél is tette. Az ügyvéd ezúttal egy tanúvallomást emelt ki: úgy véli, a vakszerencsének köszönhető, hogy nem T. László, szintén É. egykori munkatársa volt az első áldozat. A férfi nyilatkozatában kifejtette, hogy ő is arra az Ikrény melletti tanyára beszélt meg találkozót a gyilkossal, ahová a két későbbi áldozat. É. fegyvert fogott rá, ám az nem sült el, T. László csak így tudott életben maradni.

Ezen a tárgyaláson M. Zoltánné is szólhatott. A megkapó beszéd a család életéről szólt és ismertette azokat a részleteket, amelyek arra engednek következtetni, hogy férjének – É. Imre állításával szemben – esze ágában sem volt felégetni a múltját és elhagynia a szeretteit.

Az ügyben utolsóként dr. Bagó Ottó védőt hallgatta meg a bíróság. Az ügyvéd szerint védence, aki „egyszerű, mint egy fakocka”, alkalmatlan bűncselekmény elkövetésére. A bizonyítékokat nem volt értelme sorra vennie, inkább a vallomásokat boncolgatta. Az alkoholistának titulált tanú, valamint a hozzátartozók elfogultsággal teli nyilatkozatai nem győzték meg a védőt és a tárgyalóteremben tartózkodókat meglepve állította, É. Imre helyében ő kereket oldott volna.

Cikkünket frissítjük.

The post Kimondta a bíróság: É. Imre gyilkos appeared first on Győr Plusz.

az eredeti hír itt elérhető